2. Rész - Auf Wiedersehen!

Hellobello!

Kisebb csúszással, de érkeztem. Sajnos, nem tudom hamarabb hozni, mert tanulok, meg érettségi, elnézéseteket kérem előre miatta, de igyekszem :)

Nos, Hannah múltja szépen lassan kezd alakulno, a Hydra pedig jön :D

Remélem tetszik, jó olvasást!

***

1944. Október

Minden köthető egy véghez és egy kezdethez, de mindkettőt nem vagyunk képesek egyszerre látni. Egy döntéssel belekezdünk valamibe, de nem tudhatjuk, hogy az jó vagy rossz. 

Így indult ez is, csak egy egyszerű reggelként, amikor a szürke, gomolygó felhőkből szitált az eső, a napocska pedig elbújt, sugarai nem tudták elkergetni a hatalmas fellegeket, melyek elterültek az égszínkék égen.

Fülsértő ébresztő csilingelt, betöltötte a néma kis szoba csöndjét, és felkeltette az egész lakás alvóit. Fehér, vékony kéz nyúlt ki és erőteljesen ütötte le a vekkert, hogy kussoljon már végre.

1. Rész - A parancs, az parancs

Hellobello!

Hopsz, hónap vége, vagyis ItS fejezet, ami jól összekavar mindent, de majd szépen kisimítgatom a szálakat. Továbbra is tartom azt, hogy ha valaki nem olvasta az első évadot, nem baj... Igen, ígéretem szerint az javítás alatt áll, valamikor fogom is... Szépen sorjában. 

És most önreklám!444!

Indítottam egy sci-fantasyt. Igen, saját ötlet, mily meglepő a dolog... Yggdrasil Vére. Ami amúgy Thor-Loki fanficnek indult volna, de végül is egy skandináv mitológiát felhasználó cyberpunkká alakult át, és hamarosan nyitni fog. Hátha valakit megfog ennyi ^^

És hát, jó olvasást! Puszillak benneteket!

*** 

Egy vonal. Majd még egy és még egy. Végeláthatatlan sorokat töltött ki a falakon. Újabb karcos krétával rajzolt fel valaki még egyet. Fekete és vörös váltakozott furcsa algoritmus által.  Miszerint az emberi áldozatokhoz vöröst rendeltek, míg a feketéhez pedig egyéb bűntényt. Sajnos vagy nem sajnos, vörös több volt, mint kellett volna. Sőt már egy is nagy probléma, ha belegondolunk, hogy valaki megölt egy embert, de hogy nem egyet. 10-et, 20-at, 50-et és még többet. A szőke lány végig nézett a művén. Évek óta írta fel a falra, amikor idelátogatott, noha a mostanin kívül a többi megkopott. Ettől talán megnyugodott a lelke vagy hasonló, nem tudni, de szükségesnek érezte, hogy feljegyezze. Ez volt az ő lelkifurdalása.  Ez mutatta meg, hogy ki ő és mit is tett. Nem lappangott benne érzés, hogy kioltotta valakinek az életét, nem voltak álmatlan éjszakái, nem érzett semmit sem. Szánalom, kegyelem, türelem?  Messze álltak tőle.  Csak meghúzta a pisztolyt, elvágta a torkát, öntötte a mérget a poharába, kitörte a nyakát vagy halálig kínozta, csak hogy bizonyítson. Hogy ő valaki, és értékes, hogy ő Hannah Herrmann. Ő a Hóhér, akitől lehet rettegni. 

Prológus

Hellobello!

Végül is eldőlt a blog sorsa, hogy már pedig a második évadot e/3-ban fogom tovább vinni, úgy sem Annához tartozik már igazán. Az eleje lehet sokaknak lesz ismerős, már aki emlékszik, de senki ne essen kétségbe. Ezt az évadot lehet úgy olvasni, hogy nem kell ismerni hozzá az elsőt, csak a vége fogja egybemosni a dolgokat. Nagy hangsúly lesz a Hydrán, KGB-n és a Tél programon, ahogy ez már jóval erőszakosabb, darkosabb évad lesz, mint az előző... 

De, kezdjük :D Remélem velem tartotok még! 

Jó olvasást! :)

***

Üres. Mint a pohár, a legegyszerűbb pohár, melynek semmi dísze, gravírozása, vésete nincsen, csak ki van öntve és várja, hogy valaki tiszta vizet töltsön bele. Várja, hogy puha ajkakhoz legyen emelve és fel legyen használva. Senki sem szeret ölbe tett kezekkel ülni, ha tudja, hogy tehetne valamit, de végül mégsem teszi meg az emberek többsége. Hannah is így volt napokkal, hónapokkal, évekkel, évtizedekkel ezelőtt, de mégsem tett soha semmit sem. Tudta, akarta, mégsem mert ellene fellépni. Féltette az életét? Vagy lehet, hogy szerettei szenvedtek volna károkat? Ki tudja megmondani? Mert én nem. Hannah zárta el magában ezeket először direkt, majd... Majd rosszabb történt. 

Kongó léptek hasítottak a szürke, homályos, rideg folyosó csöndjébe, ahol az őrökön kívül egy árva lélek se mozdult. Csak ők és a kamerák, melyek minden ajtót, minden pillanatot megörökítettek, hogy senki se tudjon észrevétlen megszökni, de ez még csak egy ujjnyi a tökéletes rendszerből. Nyomás, hő érzékelők és még lehetne sorolni, csak hogy az ember bele se tudna gondolni.