20. Rész - Egyszer minden kiderül

Hellobello!

Nos, drágáim mérföldkőhöz értünk, ahol is először a feliratkozókat, majd a kommenteket szeretném megköszönni éééééés megjött a 20. fejezet!!! 

Ennek alkalmából megint külön rész érkezik, aminek témáját oldalt szavazhatjátok meg, vagy pedig ötleteket ide is ajánlhattok, mert most aztán mindenre nyitott vagyok ^^

Altertől kezdve a romantikus szálig, persze, akár kérdés felelet is lehet hozzám intézve, így kisebb titkokat tudhattok meg rólam, és a történetről is! ^^ :)

Köszönöm szépen és ezzel egyetemben remélem, hogy a mostani rész is fog tetszeni! Kommentek jöhetnek!

Jó olvasást! :)

***

Hazugság.  Hazugság mindenhol. Egy világot építettem fel vele és nem csak a körülöttem lévőket,  hanem magamat is átvertem. Elhittem, hogy amit csinálok az jó,  de még se vallottam be senkinek, csak hatalmat gyakoroltam és kihasználtam az előnyöket,  amiket kaptam vele. Bizalmakat döntöttem romokban,  de másoktól elvártam, hogy igazat mondjanak, különben a saját életünkkel fizettek volna meg, vagy épp tényleg meg is haltak. Lelkiismeret?  Volt, de már nincs. Felemésztette a harag, a düh James iránt, aki tönkretett, akin bosszút akarok állni.  De mielőtt bármit tehettem volna, megbuktam. Penge élén táncoltam és leestem. A zuhanás még csak most kezdődött el, de nem látom,  hogy lenne bármiféle mentőkötél, mely a becsapódástól megmenthetne. Nem mintha félnék,  csak az fáj,  hogy amit meg akartam tenni, az nem sikerült és Mr. Liare még mindig valahol a Föld felszínének tetején mozog...

19. Rész - Mert fekete merci terepjáró

Hellobello!

Hosszú idő után meghoztam a következő részt, melyben nem kis dolgok történnek és kezdem összekapcsolni a szemszögeket a végkimenetelhez, mivel, hogy ahogy számoltam most már túl jutottunk a a történet felén és innen már csak az én gonoszságom irányít... Muhahah :D

Viccet félretéve, köszönöm a feliratkozókat, akik megint bővültek.

Terjedelmes részt hoztam most nektek, remélem tetszik, aztán tessék csak kommentelni, nem harapok ;)

Jó olvasást! 

***

Végig ölel,  magához szorít és fojt meg szépen lassan az érzés.  Élni akarsz. Ohh, és aki nem? Aki megízlelte a keserű halált és még sem vágyik az életre tovább? Azokkal mi van? Annyiszor simogatta őket a Végzet csontos ujja, hogy már inkább azt a hideg, jeges érintést várják,  mint az élvezhető, édes életet.  Vagy csak egyszerűen arról van szó,  hogy annyi borzalmat, szörnyűséget végig csináltak,  hogy az ő bűneiket csak a Halál tudná elmosni, mint víz a sziklára száradt vért...

 – Utol fognak érni minket! – sziszegte a mellettem ülő férfi.  Ha nem éppen helyzetben lettünk volna, még meg is kockáztatom, hogy alaposan végig mérem... De most... Leginkább az útra figyeltem, ahogy a kis tragaccsal elértem a maximum sebességkorlátot. 

– Ennél nem tud gyorsabban menni! – faroltam be az erdei útra. 

18. Rész - Útmutató Hydra-ból menekülőknek

Hellobello!

Kisebb-nagyobb csúszással, de meghoztam a következő részt, mely az eddigi leghosszabb fejezet lett, és még így se történt annyi dolog benne, mint vártam... 

És most már eléggé felpörögtek az események, más kérdés, hogy talán kissé irreális lett a szökési út, de szeretjük a nem hétköznapi dolgokat :D

Na, jó, szóljatok rám, ha nem hiszitek el és nagyon zavaró, meg tudom érteni, hogy az... Véleményeket örömmel várok!

Jó olvasást! :)

***

A pillanat, amikor elég elveszettnek érzi magát az ember. Szinte már ott tart, hogy nem is próbálkozik tovább,  mert esélytelen.  Úgy is meg fog történni,  nem lehet megakadályozni... Valahol tudat alatt ez az én kibaszott pesszimista felfogásom. Hál istennek, azért nem olyan fából faragtak, hogy feladjam. Ha egyszer úgy is meg kell halnom, akkor meg fogok, de addig én megteszem azt, amit lehet... Na jó,  ennyire se vagyok optimista. Valahol a kettő között lebegek, mikor mi, de általában küzdök a túlélésért, mint minden ember. Nem is emelem magam feljebb, mert tulajdonságok alapján nem vagyok különb náluk,  az, hogy James pedig valami elfajzott, emberszerű lénnyé tett, az sajnos a vakságomnak köszönhető.  De tanultam az esetből remélhetőleg...

Mégis,  most, hogy itt volt a szemem előtt,  nem tudtam véghezvinni a bosszút!  Kissé félreszámítottam a dolgokat... Túlbecsültem magamat és alá pedig a Hydrát. Miért is jutottam volna be olyan könnyen?  Noha a mutáns tesók igazán kitettek magukért, látszik,  hogy többek nálam.  Kisujjukba kerülne elpicsázni engem, még ha küzdenék is... Most mégis olyan szerencse ért,  hogy valaki jött segíteni, szinte már meghatott, hogy Bucky gondolt rám.  Nem egyszer adtam információt neki, vagy nem egyszer húztuk ki egymást a slamasztikából, mint mikor a S.H.I.E.L.D-be betörtünk...