Prológus

Hellobello!

Végül is eldőlt a blog sorsa, hogy már pedig a második évadot e/3-ban fogom tovább vinni, úgy sem Annához tartozik már igazán. Az eleje lehet sokaknak lesz ismerős, már aki emlékszik, de senki ne essen kétségbe. Ezt az évadot lehet úgy olvasni, hogy nem kell ismerni hozzá az elsőt, csak a vége fogja egybemosni a dolgokat. Nagy hangsúly lesz a Hydrán, KGB-n és a Tél programon, ahogy ez már jóval erőszakosabb, darkosabb évad lesz, mint az előző... 

De, kezdjük :D Remélem velem tartotok még! 

Jó olvasást! :)

***

Üres. Mint a pohár, a legegyszerűbb pohár, melynek semmi dísze, gravírozása, vésete nincsen, csak ki van öntve és várja, hogy valaki tiszta vizet töltsön bele. Várja, hogy puha ajkakhoz legyen emelve és fel legyen használva. Senki sem szeret ölbe tett kezekkel ülni, ha tudja, hogy tehetne valamit, de végül mégsem teszi meg az emberek többsége. Hannah is így volt napokkal, hónapokkal, évekkel, évtizedekkel ezelőtt, de mégsem tett soha semmit sem. Tudta, akarta, mégsem mert ellene fellépni. Féltette az életét? Vagy lehet, hogy szerettei szenvedtek volna károkat? Ki tudja megmondani? Mert én nem. Hannah zárta el magában ezeket először direkt, majd... Majd rosszabb történt. 

Kongó léptek hasítottak a szürke, homályos, rideg folyosó csöndjébe, ahol az őrökön kívül egy árva lélek se mozdult. Csak ők és a kamerák, melyek minden ajtót, minden pillanatot megörökítettek, hogy senki se tudjon észrevétlen megszökni, de ez még csak egy ujjnyi a tökéletes rendszerből. Nyomás, hő érzékelők és még lehetne sorolni, csak hogy az ember bele se tudna gondolni. 

Információk és ízelítő!

Hellobello!

Na végre ide is eljutottam, hogy most összegezzem, hogy mégis mi várható az ItS további életében.

Ugyan, most egy kis pihenőt fogok tartani, vagyis inkább tartok. Nem hiszem, hogy olyan sokat. Egyrészt, mert a designot meg akarom csinálni, másrészt pedig lassan megindulnak a részek javításai, mert azért már nyitás óta is eltelt év, én pedig csak fejlődtem, így azért egy szintre behozom mindegyiket (valljuk be nem árt, főkép a prológust olvasva xD ). Nem tudom, hogy mennyi időt vesz igénybe, de az teljesen biztos, hogy még karácsony előtt visszatérek. Szerintem december eleje lesz, mikor túl vagyok már a szalagavatómon, és akkor rendesen újra neki tudok ülni.

24. Rész - Az utolsó búcsú

Hellobello!

Nahát, nahát, elérkezett az évad utolsó része, amit nagyon vegyes érzelmekkel írtam meg. Mikor a blogba kezdtem, nem is gondoltam, hogy idáig eljutok, aztán tessék. 

Igazság szerint, nem így terveztem a végét, de hát alakulgattak a dolgok bennem is. Úgyhogy aszerint jött ez a rész. Egy kis Bucky, Hydra, és egy temetés... 

Nehéz szívvel fejeztem be, de valahol örültem is, hogy befejeztem. De! Lesz folytatás! :)

Igaz, arról külön bejegyzélst fogok írni, hogy mik változnak, mik maradnak, emnnyit kell várni, és a köszönet nyilvánítás természetesen.

Addig is! Köszönöm, hogy velem tartottatok eddig! Jó olvasást! :)

***

James Liare:

A tudás néha fájdalommal jár. Lehet jobb inkább a tudatlan, ostoba állapot, minthogy az őrlődő igazság, de minél tovább húzzuk, annál jobban fáj, esetleg, ha véletlenül magunk derítjük ki, akkor pedig az elárultatottság érzésével élünk. Nem tudom, hogy melyik a jobb, de most örömmel bújnék az ostoba, süket ember bőrébe, hogy a saját képzeletem mentsváraiban andalogjak. Megkímélném szívemet a fájdalomtól... Bármennyire is üvölt az elmém, hogy felejtsek, hogy ezeket nem is érzem, mégis a belsőm... Meghasadt. 

– Miért? – motyogtam magam elé a csöndben, mikor a szobámban egyedül maradtam végre. Így is hihetetlenül kellett igyekeznem, nehogy az arcomról leríjon, mikor megjött Rumlow a pálcával, Strucker számon kérte és bevallotta, hogy nem bírta megállni, hogy ne lője le... A kis féreg, fogalma sincs mit tett! A báró még egész nyugodtan viselte, hiszen neki mire is kellett volna Beth? Kihallgatni, mosott katonát csinálni? De én?... Azt hittem, hogy azonnal megölöm akár a saját két kezemmel. Végett vetett Beth életének, akit maximum én ölhettem volna meg?! Én! Az én dolgom lett volna! Csak nekem volt jogom hozzá, hogy az utolsó pillanata is én legyek, ha nem törik meg az akarata a sok kérlelésre. Én, én, ÉN! Erre ez a senki, ez a megégett arcú szörnyeteg, ez tette vele! Oh, az én drága Bethem! Egyetlenem...