Sziasztok!
Végre nagy kihagyás után tudtam hozni a következőt... Sajnálom, hogy ennyit kellett várni, de mostantól azt hiszem fogom tudni hamarabb is hozni a részeket!
Remélem ettől még tetszeni fog és véleményeket várok!
Ezen kívül köszönöm, hogy még e nagy kihagyás után is olvassátok a sztorimat!
Köszönöm, hogy vagytok!
Jó olvasást! :)
***
Teljes nyugalommal róttam az utcákat, zsebemben ott lapult a
fegyverem. Végül is a Hydra bázis közelében vagyok ismeretlen vidéken... Így is
bennem volt az érzés, hogy ha megtámadnak, akkor aztán nem tudok sehova
se menekülni és cellába zárnak, megkínoznak, aztán mikor már egyáltalán
nincs rám szükségük, megölnek. De ezt a kockázatot hajlandó voltam vállalni a
bosszúmért. Végre úgy éreztem, hogy szembe tudok szállni James-szel.
Szembeszállok és meggyilkolom! Azt akartam, hogy az én kezem által halljon meg szenvedve,
mert amit velem tett, azt sose fogom megbocsátani. Mióta a hadseregben
megkezdődött a képzésem, azóta ez a cél lebegett előttem. Ez adott
erőt, mikor laposra vertek, vagy nem bírtam lefutni a 10 km-t vagy mikor
rajtam élcelődtek a társaim. Ez töltött fel, ez adott energiát és
kitartást... Lehet, hogy túlzottan is ragaszkodom a múltamhoz, ez befolyásol
mindenben, és eszerint válik a személyiségem semmivé. Elpusztít a harag,
a bosszú, minden normális emberi kapcsolatomat megöli, nem számít
már nekem a tisztesség és becsület, még a Hydrához is képes vagyok csapódni...
Fury félre ismert, nem vagyok Bosszúállónak való, ahhoz én már túl
elveszett vagyok és "mocskos", az én szabályaim nem valami jóért
vannak, csak hogy Jamest likvidáljam az egész életemből...
Egy sóhajt eresztettem meg, még néha engemet is bánt ez a kisstílűségem.
