Hellobello!
Meghoztam a következő részt, remélem tetszik! Véleményt, kritikát írjatok, csak engem segítetek vele. Kommentbe, Chatbe, bárhova.
Jó olvasást! :)
Ui.: A végére egy Marvel blogszövetség egyik írójától átvett karaktert hoztam be. Akinek az elkövetkező részekhez lesz egy pici köze :D
Ezen a blogon található a szereplő: I'm the Goddess
***
Ott állt előttem teljes valójában Natasha. Keményen nézett rám és vártunk.
Lendült a keze, de gyors reflexemnek köszönhetően észrevettem, mielőtt még megéreztem volna a bőrömön. A csattanás nem történt meg, elhajoltam.
– Igazad van! – néztünk újra fakasszemet. – Megérdemelem! Üss meg újra! Nem hajolok el! – szorítottam ökölbe a kezemet. Mit is vártam? Hogy rögtön megölel és sírva nevet, hogy végre újra találkozunk? Oh, nem. Natasha sose volt ilyen...
Szeme megrebbent és leengedte a kezét.
– Mi a jó francot keresel itt? – szűrte ki a fogai közül. Arca komorságot és haragot tükrözött.
– Én... – kezdtem volna bele. De üres lett a fejem, azt se tudtam, hol kezdjem, vagy mit mondjak.
– Minden szó nélkül eltűntél... És most, 4 évvel később itt, a S.H.I.E.L.D.-nél megjelensz, felpakolva kajával?
– Igazad van. Legalább valamit hagyhattam volna... – néztem le a cipőmre. Azt hiszem, az a legjobb, ha engedem, hogy tomboljon. Végül is megérdemlem...
– Valamit? Igen, lehet, hogy kellett volna... – fordult el tőlem. – Clint! Menjünk! – indult vissza.
– Várj! – nyögtem ki, de nem fordult meg. Sebes léptekkel eltűnt a kanyarban.
– Honnan ismered... – hallatszott még a férfi hangja, mely lassan elhalt.
Ott ácsorogtam még egy ideig. Mozdulni se bírtam, szinte sokként ért ez a váratlanság. Vajon, most mi lesz? Menjek utána? Azt hiszem, ez felesleges... Most adok neki időt és utána? Gondolataim felhője egyre zavarosabb, viharosabb lett. Nem tudtam, egyet érteni magammal. Valahol egyik ötlet tűnt reálisnak, valahol másik. Végül lassan a kiborult zacskót felkaptam és lakrészembe vonultam.
