2016. május 31., kedd

20. Rész - Egyszer minden kiderül

Hellobello!

Nos, drágáim mérföldkőhöz értünk, ahol is először a feliratkozókat, majd a kommenteket szeretném megköszönni éééééés megjött a 20. fejezet!!! 
Ennek alkalmából megint külön rész érkezik, aminek témáját oldalt szavazhatjátok meg, vagy pedig ötleteket ide is ajánlhattok, mert most aztán mindenre nyitott vagyok ^^

Altertől kezdve a romantikus szálig, persze, akár kérdés felelet is lehet hozzám intézve, így kisebb titkokat tudhattok meg rólam, és a történetről is! ^^ :)

Köszönöm szépen és ezzel egyetemben remélem, hogy a mostani rész is fog tetszeni! Kommentek jöhetnek!
Jó olvasást! :)
***

Hazugság.  Hazugság mindenhol. Egy világot építettem fel vele és nem csak a körülöttem lévőket,  hanem magamat is átvertem. Elhittem, hogy amit csinálok az jó,  de még se vallottam be senkinek, csak hatalmat gyakoroltam és kihasználtam az előnyöket,  amiket kaptam vele. Bizalmakat döntöttem romokban,  de másoktól elvártam, hogy igazat mondjanak, különben a saját életünkkel fizettek volna meg, vagy épp tényleg meg is haltak. Lelkiismeret?  Volt, de már nincs. Felemésztette a harag, a düh James iránt, aki tönkretett, akin bosszút akarok állni.  De mielőtt bármit tehettem volna, megbuktam. Penge élén táncoltam és leestem. A zuhanás még csak most kezdődött el, de nem látom,  hogy lenne bármiféle mentőkötél, mely a becsapódástól megmenthetne. Nem mintha félnék,  csak az fáj,  hogy amit meg akartam tenni, az nem sikerült és Mr. Liare még mindig valahol a Föld felszínének tetején mozog...

2016. május 5., csütörtök

19. Rész - Mert fekete merci terepjáró

Hellobello!
Hosszú idő után meghoztam a következő részt, melyben nem kis dolgok történnek és kezdem összekapcsolni a szemszögeket a végkimenetelhez, mivel, hogy ahogy számoltam most már túl jutottunk a a történet felén és innen már csak az én gonoszságom irányít... Muhahah :D
Viccet félretéve, köszönöm a feliratkozókat, akik megint bővültek.
Terjedelmes részt hoztam most nektek, remélem tetszik, aztán tessék csak kommentelni, nem harapok ;)
Jó olvasást! 
***

Végig ölel,  magához szorít és fojt meg szépen lassan az érzés.  Élni akarsz. Ohh, és aki nem? Aki megízlelte a keserű halált és még sem vágyik az életre tovább? Azokkal mi van? Annyiszor simogatta őket a Végzet csontos ujja, hogy már inkább azt a hideg, jeges érintést várják,  mint az élvezhető, édes életet.  Vagy csak egyszerűen arról van szó,  hogy annyi borzalmat, szörnyűséget végig csináltak,  hogy az ő bűneiket csak a Halál tudná elmosni, mint víz a sziklára száradt vért...
 – Utol fognak érni minket! – sziszegte a mellettem ülő férfi.  Ha nem éppen helyzetben lettünk volna, még meg is kockáztatom, hogy alaposan végig mérem... De most... Leginkább az útra figyeltem, ahogy a kis tragaccsal elértem a maximum sebességkorlátot. 
– Ennél nem tud gyorsabban menni! – faroltam be az erdei útra. 
Layout by Alessa Belikov