2016. december 21., szerda

Prológus

Hellobello!
Végül is eldőlt a blog sorsa, hogy már pedig a második évadot e/3-ban fogom tovább vinni, úgy sem Annához tartozik már igazán. Az eleje lehet sokaknak lesz ismerős, már aki emlékszik, de senki ne essen kétségbe. Ezt az évadot lehet úgy olvasni, hogy nem kell ismerni hozzá az elsőt, csak a vége fogja egybemosni a dolgokat. Nagy hangsúly lesz a Hydrán, KGB-n és a Tél programon, ahogy ez már jóval erőszakosabb, darkosabb évad lesz, mint az előző... 
De, kezdjük :D Remélem velem tartotok még! 
Jó olvasást! :)
***
Üres. Mint a pohár, a legegyszerűbb pohár, melynek semmi dísze, gravírozása, vésete nincsen, csak ki van öntve és várja, hogy valaki tiszta vizet töltsön bele. Várja, hogy puha ajkakhoz legyen emelve és fel legyen használva. Senki sem szeret ölbe tett kezekkel ülni, ha tudja, hogy tehetne valamit, de végül mégsem teszi meg az emberek többsége. Hannah is így volt napokkal, hónapokkal, évekkel, évtizedekkel ezelőtt, de mégsem tett soha semmit sem. Tudta, akarta, mégsem mert ellene fellépni. Féltette az életét? Vagy lehet, hogy szerettei szenvedtek volna károkat? Ki tudja megmondani? Mert én nem. Hannah zárta el magában ezeket először direkt, majd... Majd rosszabb történt. 
Kongó léptek hasítottak a szürke, homályos, rideg folyosó csöndjébe, ahol az őrökön kívül egy árva lélek se mozdult. Csak ők és a kamerák, melyek minden ajtót, minden pillanatot megörökítettek, hogy senki se tudjon észrevétlen megszökni, de ez még csak egy ujjnyi a tökéletes rendszerből. Nyomás, hő érzékelők és még lehetne sorolni, csak hogy az ember bele se tudna gondolni. 
Layout by Alessa Belikov