Hellobello!
Hopsz, hónap vége, vagyis ItS fejezet, ami jól összekavar mindent, de majd szépen kisimítgatom a szálakat. Továbbra is tartom azt, hogy ha valaki nem olvasta az első évadot, nem baj... Igen, ígéretem szerint az javítás alatt áll, valamikor fogom is... Szépen sorjában.
És most önreklám!444!
Indítottam egy sci-fantasyt. Igen, saját ötlet, mily meglepő a dolog... Yggdrasil Vére. Ami amúgy Thor-Loki fanficnek indult volna, de végül is egy skandináv mitológiát felhasználó cyberpunkká alakult át, és hamarosan nyitni fog. Hátha valakit megfog ennyi ^^
És hát, jó olvasást! Puszillak benneteket!
*** 
Egy vonal. Majd még egy és még egy. Végeláthatatlan sorokat töltött ki a falakon. Újabb karcos krétával rajzolt fel valaki még egyet. Fekete és vörös váltakozott furcsa algoritmus által. Miszerint az emberi áldozatokhoz vöröst rendeltek, míg a feketéhez pedig egyéb bűntényt. Sajnos vagy nem sajnos, vörös több volt, mint kellett volna. Sőt már egy is nagy probléma, ha belegondolunk, hogy valaki megölt egy embert, de hogy nem egyet. 10-et, 20-at, 50-et és még többet. A szőke lány végig nézett a művén. Évek óta írta fel a falra, amikor idelátogatott, noha a mostanin kívül a többi megkopott. Ettől talán megnyugodott a lelke vagy hasonló, nem tudni, de szükségesnek érezte, hogy feljegyezze. Ez volt az ő lelkifurdalása. Ez mutatta meg, hogy ki ő és mit is tett. Nem lappangott benne érzés, hogy kioltotta valakinek az életét, nem voltak álmatlan éjszakái, nem érzett semmit sem. Szánalom, kegyelem, türelem? Messze álltak tőle. Csak meghúzta a pisztolyt, elvágta a torkát, öntötte a mérget a poharába, kitörte a nyakát vagy halálig kínozta, csak hogy bizonyítson. Hogy ő valaki, és értékes, hogy ő Hannah Herrmann. Ő a Hóhér, akitől lehet rettegni.
